Ma Magyarországon háborús hősként ünnepelt Koszorús Ferenc híres a II. világháborúban bátorság terén általa mutatott példáról. Az első magyar páncélos hadosztály parancsnokaként 1944. júliusában megállította a Nyilaskeresztes Párt és szélsőséges szövetségesei által tervezett puccskísérletet. Akciói három és fél hónappal késleltették a náci hatalomátvételt, ami több tízezer magyar zsidó számára tette lehetővé, hogy elmeneküljön és menedéket találjon.

Vitéz Koszorús Ferenc 1899. február 3-án született Debrecenben. Katonai családban nőtt fel, apja alezredes volt. Miután elvégezte a hadiakadémiát 1929-ben, vezérkari tiszt lett a nyíregyházi lovasdandárban. 1937-től a lovashadosztály vezérkari főnökévé nevezték ki, mielőtt a Ludovika Akadémia tanulmányi csoportvezetője lett.

1941. júliusában a magyar légierő központjának műveleti vezetője lett, mielőtt átvette a keleti front páncélos hadosztályának parancsnokságát 1942-ben. Így harcolt az urivi hídnál és a Korotojaknál vívott csatában a Szovjetunió ellen. Ezt követően az Első Páncélos Hadosztály parancsnokságát vette át.

1944. márciusában Németország megszállta Magyarországot és júniusra a nácik elfogták és likvidálták az európai zsidó népesség nagy részét. Budapesten körülbelül 250.000 zsidó maradt életben. Budapest még a magyar rendőrségi erők befolyása alatt tudott maradni.

Koszorús a magyar hadsereg ezredeseként az Első Magyar Páncélos Hadosztállyal Budapesten és környékén állomásozott. Megtudta, hogy Baky László államtitkár és a biztonsági erők vezetője (a hadsereg kivételével) puccsot tervez, hogy rendőrállamot hozzon létre, amely teljes mértékben aláveti magát a náciknak. Emellett minden megmaradt zsidót is el akartak távolítani.

A Gestapo segítségével Baky több hozzá lojális „csendőrségi” alakulatot is létrehozott. Horthy kormányzó parancsa az alakulatok elbocsátásra figyelmen kívül lett hagyva. Koszorús irányította az utolsó aktív magyar hadsereget. Amikor néhányan megadták volna magukat a náci megszállásnak, Koszorús magához ragadta a kezdeményezést az ellenállásra.

Felismerve a szituáció súlyosságát, Koszorús konzultált Horthy kormányzóval és maga kezdte meg a felkészülést, hogy megállítsa Bakyt és a csendőralakulatokat. 1944 július 5-én 23:30-kor Koszorús megparancsolta az első Páncélos Hadosztály egységeinek, hogy vegyék fel pozícióikat a stratégiai pontokon Budapesten, lezárva minden utat, ami a városba vezet. 1944. július 6-án reggel 7:00-kor minden egység a helyén volt és Koszorús informálta Bakyt, hogy amennyiben csendőrei nem vonulnak vissza és oszlanak fel, megsemmisíti őket. 1944. július 7-én Baky megadta magát és kivonta erőit.

A puccs megakadályozása után Koszorúsnak menekülnie kellett a Gestapo elől és az Egyesült Államokba került, ahol végül az Amerikai Térképészeti Parancsnokságnál szolgált. Truman elnök felkérte, hogy szervezze meg a száműzetésben lévő magyarországi veteránok csoportját és vegyenek részt Magyarország végleges felszabadításában. 1974. március 8-án halt meg Arlingtonban, Virginia államban. A Vasfüggöny leomlása után Koszorús bátorságát elismerték Magyarországon és szobrot emeltek neki a Várkerületben a Tóth Árpád sétánynál 2015-ben Budapesten. Koszorús bátorsága és tettei igaz emlékét adják a Vitézi rend eszményének.