2026. január 2.
Szerző: Dr. vitéz nemes vejkei Vejkey Imre lovag, spirituális törzskapitány
Boldog IV. Károly magyar királlyá koronázásának évfordulójára emlékezve Dr. Süllei László plébános, érseki általános helynök mutatott be ünnepi szentmisét december 28-án, Szent Család vasárnapján a budavári Mátyás-templomban.
A latin nyelven celebrált liturgia során megemlékeztünk Boldog IV. Károly életéről, jótékony cselekedeteiről és példás házasságáról.
A mai ünnepi szentmise házigazdája – miként az elmúlt esztendőkben is – Dr. Berniczei-Roykó Ádám és felesége, Ágnes asszony voltak. A koronázási emlékező szentmise az ő kezdeményezésükre jött létre egy régi családi hagyomány szélesebb kör előtt történő megnyitásának szándékával.
A tavalyi eseményen a magyar uralkodói család képviseletében Habsburg-Lotharingiai György főherceg, magyar királyi herceg, rendkívüli és meghatalmazott nagykövet, Boldog IV Károly királyunk unokája és neje Eilika főhercegné, magyar királyi hercegné képviselték a családot.
Idén vitéz Habsburg-Lotharingiai József Károly főherceg, magyar királyi herceg, rendünk főkapitánya jelenlétében meghívást kaptak a legitim Vitézi Rend, az elismert lovagrendek, a Batthyány Alapítvány, az Andrássy Szalon Alapítvány, a Magyar Történelmi Családok Egyesülete képviselői, valamint a Magyar Parlamenti Imacsoport több tagja is.
Száz esztendővel ezelőtt, 1916. december 30-án került sor Boldog IV. Károly, Magyarország apostoli királya megkoronázására itt, a Mátyás-templomban. Az új király, aki ekkor még csak 29 éves volt, már megismerte a háború borzalmait, szolgált a galíciai és az erdélyi fronton. November 21-én lépett trónra.
Annak ellenére, hogy tombolt az első világháború, a koronázást igyekeztek a lehető legnagyobb pompával megtartani: díszruhák készültek, ünnepi kiadványok láttak napvilágot, a ceremónia minden részletét bonyolult protokoll határozta meg.
Károllyal együtt magyar királynévá koronázták feleségét, Zita császárnét is – ősi szokás szerint Szent István koronáját a jobb vállához érintve.
Különösen is megkapó a koronázási követő ünnepi ebéd története. A pohárköszöntők elhangzása után a király véget vetett az ebédnek, a meg sem kezdett ételeket pedig a város kórházaiba küldte az első világháborúban megsebesült katonák számára. Az ő szívében együttérző szeretet élt. Talán jobban látta a dolgok lényegét, mint bárki más az ünneplők közül. A versengés és a pompa mögött már ott rejtőzött a szomorúság és a tragédia. Károly király éleslátásában és szeretetében pedig már felcsillant Isten emberének bölcsessége.
Károly király egy társadalmilag, politikailag és katonailag is labilis országot örökölt, és az egyre kilátástalanabb küzdelem közepette már 1917 tavaszától különbékére törekedett az antanttal. Ez utóbbinak azonban nem volt érdeke a Monarchia kiválása a háborúból, mivel ez felborította volna a háború utánra már jóval korábban kidolgozott terveiket, nevezetesen Ausztria-Magyarország felszámolását és területeinek felosztását.
Azok közé a kevesek közé tartozott, akik nem politikai számításból vagy hatalmi érdekből, hanem őszinte lelkiismereti meggyőződésből törekedtek a békére. Ebben sem a külső látszatot nézte, hanem átérezte az emberek nyomorúságát, és a béke elfogadásában meglátta annak lehetőségét, hogy megmentsék emberek millióinak életét.
A király törekvései nem jártak sikerrel, és miután a központi hatalmak elvesztették a háborút, lemondatták. Megpróbált visszatérni a magyar trónra, de végül Madeira szigetére száműzték. Itt halt meg rendkívül fiatalon, mindössze 34 éves korában spanyolnáthában, 1922 áprilisában.
Szent II. János Pál pápa IV. Károlyt 2004. október 3-án a Vatikánban, a Szent Péter téren avatta boldoggá. Emléknapjának – más szentektől eltérően – nem halála, hanem Zita hercegnővel való házasságkötése napját, október 21-ét jelölte ki, ráirányítva a figyelmet példás házaséletére, ezzel is hangsúlyozva, hogy a szentté válás egyik útja a házasság.
A szentmise záróáldása előtt Dr. vitéz Vejkey Imre spirituális törzskapitány úr , a Magyar Parlamenti Imacsoport alapítója és vezetője szólt a megjelentekhez.
Boldog Károly király életének példája arra tanít, hogy minden emberi látszat ellenére is bízzunk Istenben. Akkor emlékezünk méltón utolsó apostoli királyunk koronázására, ha megújítjuk magunkban a közösségért vállalt felelősséget és a bizalmat a gondviselő Istenben, aki a mi életünket is az örök boldogság távlatában szemléli.
Boldog Károly király, könyörögj értünk!
Fotó: dr. vitéz Elter Tamás székkapitány
Videó: vitéz Matécsa Elemér István
