Szerző: vitéz Max Thimmig, vitézi hadnagy
[Megjegyzés: 80 éve történt, hogy a szovjet csapatok 1943. január 12-én áttörték a magyar arcvonalat a Don-kanyarban. Az erre való megemlékezés jegyében született meg vitéz Max Thimmig, legitim Vitézi Rendünk hadnagyának cikke.]
Ma, január 12-én emlékezünk meg a doni-katasztrófáról, illetve a 2. magyar hadsereg 1943 telén, keleti fronton bekövetkezett bukásáról. Magyarországon sokan megemlékeznek erről a napról, különösen a Magyar Honvédségen belül, és ez a Vitézi Rend számára is kiemelt, hivatalos emléknap. Ebben az évben van a 80. évfordulója a doni fronton 1943 januárjában bekövetkezett végzetes eseményeknek.
1943. január 12-én a Szovjetunió megindította az Osztrogozsszk-Rosszos offenzívát, ahol a szovjet 6. hadtest és a 3. páncélos hadosztály megtámadta a 8 olasz hadtest és a 2. magyar hadsereg erőit a voronyezsi fronton. A 6. német hadsereg sztálingrádi bekerítését követően a 2. hadsereg a keleti fronton 1942. november végén igen kemény téllel állott szemben vitéz Jány Gusztáv ezredes parancsnoksága alatt. Ahogy beköszöntött a tél, a 2. hadsereg utánpótlása összeomlott, így a frontvonalbeli egységek élelem, téli ruházat, üzemanyag, építőanyagok alapvető szükségletei nélkül maradtak. Ezenfelül a 2. hadtest fázó és éhező magyar katonáinak a frontvonal egyre hosszabb és hosszabb szakaszát kellett védeni, mivel egyre több német egységet küldtek Sztálingrádba. A szovjet offenzíva várható volt, mivel a magyar katonák megfigyelhették a szembenálló fronton felgyülemlő szovjet erőket.
A szovjet erők támadásakor a megtizedelt magyar erők büszkén és bátran harcoltak a mindent elsöprő ellenséggel szemben. A magyarok a front számos szakaszán a Vörös Hadsereg támadásának több hullámával megküzdöttek, mielőtt visszavonulásra kényszerültek volna. Ahogy a harcok folytatódtak, a hőmérséklet -40 – -45 °C-ra csökkent, ami a fegyverek meghibásodásához, a harckocsik beindításának ellehetetlenüléséhez vezetett, nem is beszélve a számtalan katonát gyötrő súlyos, fagyás okozta sérülések eseteiről. A harcok során példás tanúságot tettek kivételes bátorságról mind egyéni, mind egységszinten. De a bátor kiállás önmagában nem tudta megállítani a Vörös Hadsereg támadásainak végtelen hullámait. A magyar egységek több helyen nyolc–kilenc szovjet támadást hárítottak el, mielőtt elfogyott volna a lőszerük és visszavonulásra kényszerültek volna. Sok magyar egységet, például a 12. könnyű hadosztályt bekerítették, amíg a többieket visszavonulásra kényszerítették. Több ellentámadást kezdeményeztek, és bár többször is sikerült feltartani a Vörös Hadsereget, ezek a sikerek csupán átmenetiek voltak. Számos egység gyakorlatilag megsemmisült a harcok során. A példaértékű bátorság mellett számtalan szenvedés, haláleset és áldozat volt.
Több napos heves harcok után vitéz Jány Gusztáv vezérezredes elrendelte a 2. magyar hadsereg visszavonulását az Oszkol folyó irányába. Sok egység hatalmas veszteségeket szenvedett el, például az 1. páncélos hadosztály néhány napon belül egyetlen működőképes harckocsivá zsugorodott, míg az 1. légi deszant személyzetének nagy része a földön vesztette életét, amikor a szovjet tankok ellepték a repülőtereket. A gróf Stomm Marcel altábornagy vezette 3. hadtest 1943. január 26-áig tartotta állásait a Don folyónál a német visszavonulást fedezve a szovjet támadás ellen, ez az esemény a hadtest teljes feloszlatásához vezetett. Stomm maga is elvesztette mindkét lábát fagyási sérülés miatt, majd szovjet fogságba esett. A szovjet offenzíva 1943. február közepén ért véget, ezt a Harkovra irányuló Zvezda (oroszul csillag) művelet követte.Ru. Star) aimed at Kharkov.
A 2. magyar hadsereg veszteségei a legnagyobbak, amelyeket valaha magyar hadsereg elszenvedett. A 200 000 főt számláló katonából és 50 000 munkaszolgálatosból az 1943. januári csaták 100 000 halottat, 35 000 sebesültet és 60 000 hadifoglyot követeltek. A 60 000 magyar hadifogolyra bizonytalan jövő várt, és csupán 40 000 tért haza Magyarországra, az utolsó 1955-ben.
A Vitézi Rend tagjaiként ma megemlékezünk ezeknek a magyar katonáknak a 80 évvel ezelőtti áldozatáról, szenvedéséről és bátorságáról. Magyarország minden részén különböző ünnepségeken, összejöveteleken hajtanak fejet az események előtt. A Vitézi Rend tagjai külföldön is gyertyagyújtással emlékeznek meg a doni harcokban részt vett 2. magyar hadsereg katonáiról.
A katonák akik soha nem tértek vissza a legtöbbet adták Magyarországért, az életüket! Emlékezzünk rájuk!